Világjegy

Na akkor folytatom az elmélkedéseimet az álláspiacról - most egy kicsit a munkahelyekről lesz szó.

WARNING: Megjegyezném, hogy nem vagyok sem HR-s, sem pszichomókus, csak egy jómunkásember. Így előfordulhat, hogy pár dolog nyilvánvaló és ismert lesz a posztjaimban az előbbi kategóriákba tartozók számára.

Miért is dolgozunk?

По-моему:

1) Kell némi pénz, ahhoz hogy éljünk és eltartsuk a családunkat (egy adott, nekünk ideális szinten)
2) Kell a kihívás az elménknek

Természetesen ez egyéni szinten igaz, a nemzetgazdasági viszonylatokat most felejtsük el.

Ha szigorúan vesszük az alkalmazotti státuszt (most nem térek ki a vállalkozásosdira, pedig az is megérne egy külön posztot, majd később esetleg...), akkor az előbb felsorolt két indok jól jellemzi az emberek munkához való hozzáállását. Persze a tévedés jogát fenntartom :-)

Úgy érzem, hogy a fenti két indíttatás megfelelő aránya az egészséges valahol. Ha csak az 1-es játszik, akkor abból semmi jó nem sül ki a munkáltató számára, a közönyös/unott/nem motivált dolgozó az nem a termelékenység barátja. Ha valakit nem érdekel a pénz (vagyis az azon megvásárolható/elérhető életkörülmény), csak a kihívás, az meg önmagára és környezetére is veszélyessé válhat egy idő után.

És miért pont az adott munkahelyen?

Kiemelném, hogy az előzőleg taglalt állítások az általános "Miért dolgozunk" kérdésre adnak választ és nem egy konkrét munkahellyel kapcsolatban. Ez már jóval összetettebb, bonyolultabb kérdésnek tűnik. Megpróbálom 18 év (nagyrészt irodai munka) tapasztalata alapján megkeresni a válaszokat.

Igenis fontos (ha nem a legfontosabb - sajnos vagy nem sajnos, ezt mindenki döntse el maga), hiszen ebből biztosítjuk a saját és családunk megélhetését és ennek segítségével teremtjük meg a szükséges életkörülményeket.

Ebbe beletartozik minden az adott munkahely elérésével/elérhetőségével kapcsolatban.

• Milyen messze van? Hogy jutok el oda?
• Kompenzálják-e a bejárást?
• Milyen a környék?
• El tudom-e intézni a dolgaimat befelé menet/hazafelé jövet (bevásárlás/ovi/iskola stb.)?

• Milyenek a cég elvárásai/követelményei a dolgozók felé?
• Milyen a főnök/beosztott viszony?
• Milyen a cég hírneve? Milyen a menedzsment?
• Van-e jövőképe/koncepciója a cégnek?

• Kikkel dolgozom együtt a nap 8 órájában (jó esetben)?
• Milyenek a beosztottjaim? Kiket kell irányítanom? Szabad kezet kapok-e?
• Milyen ember a főnököm?

• Jelent-e kihívást?
• Teremtek valami értéket?
• Van lehetőség fejlődésre? Tanulok-e valamit újat közben?
• Kell üzleti utakra járnom? És ez elvesz-e esetleg valamennyit a szabadidőmből? Mit kapok cserébe?

Ezeket az ember szépen felteszi a mérlegre és előfordul, hogy a mutató erősen kilendül az egyik irányba. Ha a "Ez egy jó hely" felé, akkor örülünk és megbecsüljük a jelenlegi munkahelyünket, ha pedig a "Na húzzunk innen" felé, akkor is örülünk, mert legalább felismertük és tovább tudunk lépni.

Nekem nagy szerencsém volt és a közvetlen kollégáim (4-8 fő) ill. főnökeim mind jó emberek és munkatársak voltak (többek bánatára, és ez a munkahelyi irigység az egyik legveszélyesebb dolog, ami előfordulhat).
Egy bizonyos szintig a jókedv és a kollegiális - már-már baráti - viszony jelentősen növel(het)i a hatékonyságot, de óvatosan kell kezelni, mert volt aki ezt nem értékelte ("Már megint k.rvára jól érzitek magatokat? Keressek nektek munkát?" vagy "Egész nap csak röhögés hallatszik az irodából, biztos nem dolgoztok."). Szerencsére nem ez volt a jellemző, de előfordult. És nem, nem voltunk csúszásban/késésben.

Pl. sok-sok éve volt, hogy nagyon jó társaság verődött össze, haladt a munka, de a cég nem nagyon. Engem már csak az tartott ott, hogy azokkal az emberekkel dolgozhattam együtt. Így amikor a csapatot "feloszlatták", akkor én is léptem magamtól. Van, amikor az abszolút nem megfogható dolgok jelentik azt, hogy egy adott helyen marad az ember.

Mi a legfontosabb?

Akkor itt most személyes vélemény következik.

A mai világban - számomra - a legfontosabb a valóban szabadon eltöltött szabadidő. Ezt én elsősorban arra kívánom fordítani, amit szeretek és akivel szeretem ill. amire szükségem van ahhoz, hogy "működjek".

Nekem azt dobta a gép, hogy szeretem járatni az agyamat mindenféle dolgon, még akkor is ha ez nem kötelező (kollégák már megszokták :-D).
Ez viszont friss fejet igényel és a géneknek (!ateistáknak: felsőbbrendűnek) köszönhetően nekem ehhez 8-10 óra alvásra van szükségem minden nap. Egy részről irigylem azokat, akiknek elég 6-7 óra a fittséghez és ezáltal több idejük jut egyébre, de nem panaszkodom, van amikor alvás (álom) közben jönnek a legjobb ötletek ;-)

Biztos egy kicsit keszekusza és csapongó lett az írásom, még gyakorolnom kell, de remélem érthető volt a lényeg.

Egy kis előzetes

Sokan úgy gondolják, hogy a szellemi munka az abból áll, hogy ül a mókus a számítógép előtt és nyomkodja 8 órán keresztül a gombokat. Ha az ember lelkiismeretesen végzi a munkáját, akkor ez messze nem igaz, pláne nem kreatív és gondolkodást igénylő munkakörben.

Ezzel kapcsolatban itt is van a felvezetés a következő posztomhoz: http://www.ted.com/talks/lang/hu/jason_fried_why_work_doesn_t_happen_at_work.html